CSALÁDTÖRTÉNETEK ÉS  CSALÁDFÁK                                  TÚRÓCZI ÁG 

 
      Mosócz
története

       

     Mosócz, rk. templom

    

        Mosócz, ev. templom


Mosócz, Révay kastély


Mosócz eredeti építőművészete


Ján Kollár (1793-1852)

A Turóc megyei Benyovszky család lakhelye Mosócz volt, ahol még ma is élnek a család leszármazottai.
Mosóc
(szlovákul Mošovce) község Szlovákiában, a Zsolnai kerület Stubnyafürdői járásában

                                

Túrócz vm.
címer
e

 

Mosócz/Mošovce
címe
re

Mosóc (szlovákul Mošovce) a volt Turóc vármegye legnagyobb községei közé tartozik. A község gazdag történelmét nem csak a számos nevezetesség igazolja, hanem az a tény is, hogy a község történelme már csaknem 800 éve íródik.
Az első írásbeli említés Mosóc községéről
II. András király 1233. évi adományozási oklevele, a "Majos comes." 
Mosóc eredetileg két településből tevődött össze: az első, "Machyuch," a mai Régi sor helyén terült el, a második, "Terra Moys," amely a helység mai nevét adta, a mai "Vidrmoch" helyén állt. Ebből a második elnevezésből, amelynek jelentése "Mois" földje, arra lehet következtetni, hogy a község egy bizonyos Mois tulajdona volt a régi időkben. A Mois név a Mojtech összetett szláv név rövidítésének felelhetett meg, hasonlóan a Vojtech vagy a Mojmír névhez; egy másik teória szerint a Mózes név régi változata lehetett.

A
települést 1264-ben említik villa Mayus alakban, 1293-ban Mois néven szerepel. Így tehát történelmileg az elnevezés többféle változatban jelent meg, Mossovych-tól, Mosocz, Mossowecz, villa regia Mayos alio nomine Mossovych, oppidioum Mayus sue Mosocz, Mosocz olim Mayus a mai Mosóc-ig.
Mosóc ősrégi része az egykori Chornukov település, amely a mai Čerňakov formában őrizte meg a nevét.

Mosóc először
királyi településként szabad önkormányzattal, a 14. századtól kiváltságos városkaként a királyi Blatnica várának alárendelve fejlődött. 1527-től Mosóc a Révayak kezébe került, akik csaknem 400 évig nyomták el a mosóci városi jogokat.

A
múltban Mosóc a turóci kézművesség fontos központja volt. A kézművesség rendkívüli virágzást ért el, a városkában 15 céh működött, legtovább a csizmadia és a szűcs céh maradt fenn. A falu gyógyolaj-árusai messze földre is eljutottak.
1910-ben 1856, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Turóc vármegye Stubnyafürdői járásához tartozott.

A városka legismertebb szülöttje Ján Kollár (1793-1852), a szlávok nagy költője, filozófus és evangélikus hitszónok, aki a Slávy dcera művével legalább két nemzeti irodalom halhatatlanjai körébe lépett. A Slávy dcera hatást gyakorolt az akkori és a későbbi hazafiakra kiút és indokként egyaránt. Ez a mű az eredeti és a fordított változatokban bejárta a szélesebb szláv és nem-szláv világot és mindörökre híressé tette az alkotóját.


Családtörténet





Első megjelenés










Eredet


”Maljar”






CSALÁDFA TÖRZS





 

A túróczi Benyovszkyak Mosóczon iparos, gazdálkodó és néhány kisnemesi család környezetében éltek és ezekkel házasodtak is  /Polereczky, Paulovics, Lassovszky, Dobruczky, Simko, Paraszka, Sztranyay, stb. családokkal kerültek rokonságba./
Rokonságba kerültek Szlovákia nagy nemzeti költőjével, JAN 
KOLLÁR-ral is (1793 Mosócz - 1852 Bécs). 

A mosóczi római katolikus anyakönyvben 1733-tól több ízben találkozhatunk Georgius Benyovszky feleségének, Marina Lorintznak a nevével keresztszülőként

A családra vonatkozó első adat, Marina gyermekük halálának bejegyzése 1737-ben.

Mivel Mosóczon csak 1784-től van evangélikus templom, így az evangélikus Benyovszkyakat is ez ideig a római katolikus anyakönyvben vezették.

A család első ismert tagja Joannes
(1671 kk.-1741). Az apa és fia, Georgius (1704 kk.-1776), feleségével Marina Lorintzzal és gyermekeikkel (Anna, Marina, Joannes) jelentek meg először a községben. A következő gyermekük, Georgius már Mosóczon született 1745-ben.

Nemesi eredetükre, és hogy honnan kerültek Mosóczra, az anyakönyvekben nem található utalás.
 

Georgiust rendszeresen alias Maljar v. Maliar ragadványnévvel írták. Ez ugyan festőt jelent, de nem lehet tudni, hogy a foglalkozására utal-e? 


Az ismert négy gyermek közül három marad életben, és általuk szaporodik el a család Mosóczon


A turóczi család esetében is nagy létszámú családfáról van szó, ezért előbb az ős kisebb ágát mutatjuk be, majd a leszármazottakat áganként.

Az ős János (1671-1741) családfája az alábbi három generáció után szélesedik ki.

                                                                                        


ANNA ÁG


 
Anna adatai csak részben ismertek. Férje Joannes Liska alias Vulpiny (1725 kk.-1788). Leszármazásuk három generációig ismert. Ez alatt Mosóczon éltek.    Anna vallása róm. kat., édesanyja után.

 

JÁNOS ÁG















Foglalkozás




Lányok


















 

János (1734-1818) nevű unokájának már 796 leszármazottját ismerjük és tudjuk napjainkig levezetni.
Édesapja után Ő még használta az „ alias Maljar” nevet. Sem születése, sem halála nem ismert. 1796-ban, Maria lánya házasságkötésekor még élt, viszont felesége halálakor, felesége már özvegyként lett bejegyezve a halotti anyakönyvbe.

A családnak a legnépesebb ága lett. Fiú ágon csak az Ő révén szaporodott a család, így a Benyovszky név általa maradt fenn. Leszármazottai még ma is élnek Mosóczon, Martinban, Kassán, Szencen, Pozsonyban, Ábrahámfalván, Velká Lomnicon, Budapesten, Törökbálinton, Zalaegerszegen, stb.

A fiúk által viselt Benyovszky név csak egyetlen ágon megy tovább, mégpedig Georgius fia, és annak szintén Georgius nevű fia révén. Az ághoz tartozó többi fiúknál vagy nem születtek utódok, vagy nem házasodtak, vagy lányaik születtek, vagy nem maradtak életben a fiúk. Viszont vannak olyan fiúk, akiknek születése ismert, de további sorsuk az eddig kutatott anyakönyvek alapján nem ismeretes.

János /Joannes/ foglalkozása nem ismert, de leszármazottai főleg csizmadiák, cipészek és gazdák. A XX. sz.-tól pedig már a legkülönfélébb szakmák fordultak elő a családban, úgymint: gépmunkás, kőműves, konstruktőr, elektrotecnikus, mérnök, tanár, orvos, erdész, mezőgazdász, technológus, színész, színházi táncosnő, mérnök, stb.

A Benyovszky lányok, és azok leszármazottainak házassága révén olyan foglalkozások fordultak elő, mint: csizmadia, gazda, kovács, olajos, gombkötő, kalapos, szíjgyártó, molnár, asztalos, katona, stb.  A mosóczi lakosság zöme is valamilyen iparos vagy gazda volt.

A házasságok, kevés kivételtől eltekintve a település lakosai között köttettek, így a foglalkozások sem nagyon változtak. Mosóczon kevés nemesi család lakott, azok inkább kisebb falvakban, kúriákon éltek. János utódai között néhány esetben előfordult, hogy nemesi családok lányaival kötöttek házasságot, pl.: Paulovics, Simkó, Lassovszky, Paraszka, melyek által rokonságba kerültek más nemesi családokkal is.

A család ezen ága került kétszeresen is rokoni kapcsolatba Jan Kollár költő családjával.


 


GYÖRGY ÁG










 
György (1745-1811) nevű unokájának 220 leszármazottja ismert. Mivel az ág férfiágon valószínűleg kihalt, a sok esetben a XX. századig ismert leszármazottak női ágakban élnek tovább.

György is használta az „alias Maljar” nevet, és az ő foglalkozása már ismert: csizmadiamester.

Nemesi származású lánnyal házasodott, nevezetesen: nob. Anna Polereczkyvel. Nyolc gyermeke közül az első kettő lett fiú.


A másodszülött fiú közel kétévesen meghalt, az elsőszülött Michael-ről további adat nem található, így György ága csak lányágon vezethető tovább.

 

ÉLETRAJZOK




 
  készül....





 
Természetesen a családfákat folyamatosan bővítem és tökéletesítem. Az eddig összegyűjtött anyag azonban már alkalmas a bemutatásra.
 
                                                                                                                VISSZA  CSALÁDI ÁGAK