CSALÁDFÁK  ÉS CSALÁDTÖRTÉNETEK                                     MEZŐBERÉNYI ÁG

 

Mezőberény          
              története

                             
            
 
Mezőberény címere





























Mezőberény
II.ker.ev.temploma







Orlay Petrics Soma







 


 

Oklevélben, 1347-ben említik először a békési uradalom birtokaként. A XIV. század végén Berény a gyulai uradalomhoz tartozott, és királyi adományként többször is gazdát cserélt. Jelentősebb birtokosai között megemlíthetők a Losonczy, a Maróti családok, Corvin János és Brandenburgi György őrgróf. A megyei nemesek 1514 - 1517 között itt tartották a vármegyegyűléseket.

A korabeli Berény lakói uradalmi jobbágyok. A földművelés és az állattartás volt a megélhetésük fő forrása, emellett az uradalom részére teljesítették a kötelező jobbágyterheket is.

Mohács után 40 évvel a törökök 1566-ban elfoglalták Gyulát, ettől az időszaktól kezdve Berény a Gyulai Szandzsák alá tartozott egészen elnéptelenedéséig. A 15 éves háború időszakában, 1596-ban a tatár seregek Berényt is feldúlták. Az 1600-as évek közepén a falu lakói többször megpróbáltak visszatérni, de az 1680-as években az állandósuló hadműveletek miatt hosszú időre lakatlanná vált a település.
A település történetének egy rövid, de fontos időszaka játszódott le 1702-1709 között. A harcokat követően 1702-ben az elűzött lakosok visszatértek az elhagyott falujukba. 26 család Dályi János lelkész vezetésével megalapította a második Berényt. Veremházakban laktak, sövényfalú, sárral tapasztott templomot építettek, majd harangot öntöttek és elkészítették a község pecsétjét. Az a régi pecsét lett a későbbi, és a ma is használatos címer alapja. Mindez elszántságukat jelzi, nem rajtuk múlt, hogy a megújuló település a Rákóczi-szabadságharc alatt újra lakatlanná vált (1709-től - 1723-ig).
Az 1720-as években Békés és Csanád megye a Harruckern család tulajdonába került. Ekkor kezdődött az elnéptelenedett vidék tudatos benépesítése báró Harruckern János György vezetésével. Az elhagyott falvak egy részébe visszatért az elmenekült lakosság. Más települések, így Mezőberény is szervezett telepítési akció során éledt újra. Az első telepesek szlovákok voltak, 1723-ban Madarász András vezetésével érkeztek felvidéki megyékből és az Alföld északi területéről. Őket 1725-ben német telepesek követték, főként Württenbergből, Svábföldről és Magyarország nyugati megyéiből. A magyar családok 1731-ben a környező falvakból és a szomszédos megyékből költöztek a településre. A betelepülés a 18. század közepéig folytatódott. A letelepült lakosság három lakókörzetben egymástól elkülönülten helyezkedett el. A szlovákok a település északi részén laktak, a németek a település közepén, míg a magyarok a déli területén. A három részre osztott települést úgynevezett gátak választották el egymástól, így volt tót gát, német gát, magyar gát. Mindegyik közösség felépítette saját templomát.

Az I. kerületi német evangélikus templom 1789-ben épült, Dél-Alföld egyetlen fazsindellyel fedett temploma. A templombelső különlegessége a hajó oldalfalain látható  berényi subadíszek motívumaiból felrakott díszítés. Oltárképét - "Engedjétek hozzám a kisdedeket" - Orlay Petrics Soma festette.
2002-ben, a templom teljes felújításakor a karzat alatt egy ismeretlen eredetű sírboltot találtak az építők. Érdemes egy pillantást vetni a szemben lévő parókia épületére és kapujára is.

A II. kerületi szlovák evangélikus templom 1792-97 között épült. 1818-ból való szószékoltárát Dunaiszky, Alder és Pummer pesti mesterek készítették. Szép és jó hangzású, műemlék orgonája ((Saskó Márton brezovai mester munkája) nagyszerű hangversenyekre ad lehetőséget. A templom előtti téren Jeszenszky Károly lelkész szobra áll.

Berény népessége a XIX. században rohamosan növekedett, 1852-ben már 8.597 fő volt  és jelentősen megnőtt az iparosok száma.

Az 1800-as évek első éveiben épült a copfstílusú Wenckheim kastély, ugyanekkor egyre tekintélyesebb házak is épültek, amit a korabeli írások is igazolnak. Sajnos ezekből az épületekből egy sem maradt meg.

Berényben volt a megye első evangélikus gimnáziuma 1802 -1834 között, igazgatója korának egyik művelt személyisége, Skolka András. A Wenckheim kastélyban néhány évig leánynevelő intézet működött, amit Festetich Vincéné vezetett. 1838-1840 között Szendrey Júlia is az intézet tanulója volt.

Petőfi Sándor is sok szállal kötődött Berényhez. Baráti és rokoni szálak fűzték Orlay Petrics Somához, a magyar történelmi festészet jeles alakjához. Petőfi több alkalommal is járt Mezőberényben és a Petrics család vendégszerető házában szállt meg.

Az 1848-1849-es szabadságharcban a berényiek is részt vettek, 968 fős nemzetőrséget állítottak, és a hadsereg élelmezésében is közreműködtek.

A századfordulón nyerte el a település jellegzetes kis mezővárosi arculatát.
 

Mezőberény részletesebb történetének leírása és egyéb nevezetességei Benyovszky Mihály munkájában olvasható, melynek összeállításáért köszönettel tartozom.
 

Családtörténet

 MEZŐBERÉNYI ÁG





SZARVASI ÁG


Szarvas címere



Csorvás címee









 

Kutatásaim során a mezőberényi ev. anyakönyvben egy nagyobb Benyovszky családot találtam. Hogy honnan és mikor kerültek Mezőberénybe, azt nem lehet tudni, de valószínűleg Benyovszky Mátyás (szül:1731 körül) az, aki ott letelepszik. Halálakor (1814) az anyakönyvbe bejegyezték szüleinek és feleségének a nevét, viszont azok adatai nem találhatóak ebben az anyakönyvben. Feltételezhető, hogy gyermekeivel érkezett Mezőberénybe, ahol másodszor is megnősült.

Miután Benyovszky Mátyás szüleinek neve ismert, így a családfa összeállítása velük indul, bár ők valószínűleg nem éltek Mezőberényben. Benyovszky Mátyás két feltételezett lányánál a szülő-gyermek kapcsolat nem bizonyított, csak annyit tudni, hogy mindkét lánynak az apja B. Mátyás.

A család itteni első házasságkötési adata 1798-ból származik, amikor a településen már megépült a  szlovák ev. templom. Ekkor házasodik Mátyás egyik fia György és Szarvaszky Mária. A pontos leszármazásokat tőlük lehet levezetni.


A szarvasi anyakönyvekben történt kutatások során találtam meg Mátyás másik fiának, Mártonnak a házasságát (Benyovszky Márton – Polják Zsófia) 1789-ben, mely házaspár leszármazása 1803-tól már a mezőberényi anyakönyvben található. Bár 1803-tól Mezőberényben éltek, a megkülönböztetés miatt „szarvasi ág”-ként említem.

A „szarvasi ág”-ból Benyovszky György és Kolár Zsuzsanna gyermekei – Zsuzsanna, János és Pál - Csorváson telepednek le, és ott szaporodik tovább a család.

Köszönettel tartozom Benyovszky Pál Mártonnak és Benyovszky Mihálynak  a családfa összeállításánál tett kiegészítésekért és pontosításáért .              
 
Remélem, hogy e honlap által sokan tudnak majd kapcsolódni a családfához, és a birtokukban lévő adatokkal, történetekkel pótolni tudják a hiányosságokat.                                                                             
 

                                     

                                                                                                                            VISSZA CSALÁDI ÁGAK